Magyar nők a Gulágon

Rendező: Sára Sándor

Ez alkalommal a Magyar nők a Gulágon 3. részét vetítjük. 

„Milyen hatalom és erő kellett ahhoz, hogy a teljesen védtelen és kiszolgáltatott „ellenséges” – magyar és németajkú – lakosságon a megszálló szovjet, szerb vagy/és román katonák – esetenként félkatonai civil alakulatok – úgy főzzék ki vélt vagy valós sérelmekért bosszújukat, ahogy éppen akarták?  ’Én egyedül vagyok, egy gyenge nő vagyok, maguk egy hadsereg. Ha nem szégyelli magát, akkor megüthet.’- mondja a filmben az egyik túlélő, s szavait mennyire hiábavalóan keressük a levéltári forrásokban. De olyan hivatalos iratot is hiába keresünk, amelyben a magyar ÁVÓ-s ráförmed a végeérhetetlen kínvallatások egyikén saját vérére, egy fiatal magyar nőre: ’Ha nem vallasz, te szemét, mész az oroszokhoz jóvátételbe!’ (…) Hasznos Ilona azt mondja a filmben: ’Gyermeket vártam, és meg is szültem a gyermekemet. … Szerencsére rengeteg tejem volt. Úgyhogy nemcsak a saját gyerekemet etettem, hanem még egy gyereket vállaltam hivatalosan. És ezért mint dada voltam elkönyvelve. … Javítot kosztot kaptam, olyan értelemben, hogy a pótlékot megkaptam a saját gyerekem után és a másik gyerek után. És ugye, nem kellett nehéz munkán dolgozni, mert ők úgy tekintették, az oroszok, hogy mi foglyok vagyunk, de a gyerekek, azok … szabadok. A gyerekek azok szabad orosz állampolgárok voltak, csak az anyák voltak foglyok.’” (Benkő Levente: Amiről a levéltári iratkilométerek nem beszélnek.)