Haggyállógva Vászka / 2. Uránia Filmnapok

Rendező: Gothár Péter

Szereplők: Makszim Szergejev, Jevgenyij Szigyihin, Válja Kaszjanova, Szergej Ruszkin, Borisz Solomonovics, Máté Gábor

Vászka, a pityeri tolvaj szívességet tesz Ványkának, a falusi rablónak. A két zsivány ettől kezdve elválaszthatatlan egymástól. Kifosztják az állami széfeket a vérehullató szardínia és a vezérfonal segítségével, ám nem tudnak túljárni Zinovjev elvtárs eszén, aki Fegykával együttműködve elfogja Vászkát. Most Ványkán a sor, hogy viszonozza Vászka szívességét? (port.hu)

A film nem a húszas évek szovjet diktatúrájáról mond „lágermesét”, hanem mesévé stilizálja a szovjet diktatúrát. Ám mint minden abszurd, szürreális ötletnek, ennek is sok köze van a valósághoz, gondoljunk csak a megidézett Auróra cirkáló „legendás” forradalmi szerepére vagy a Téli Palota „ostromára”, amely mint köztudott, Eisenstein Október című filmje nyomán került a történelemkönyvek lapjaira. A film ezzel a műfaji fordulattal kilép mind a történelmi filmek, mind a parabolák hagyományából, és a mesei sémák segítségével abból a nézőpontból láttatja a szovjet érát, ahonnan mindig is látnunk kellett volna, hiszen az a kor – legalábbis így mondták – rólunk szólt. A történet alapját képező lágermese ennek a radikális szemléletváltásnak a felel meg: ami ugyanis felfoghatatlan, noha megtörtént, az a mesék – fantasztikus, szürreális, abszurd – szemszögéből hirtelen valóban elmesélhetővé, azaz láthatóvá, értelmezhetővé válik.
A radikális stilizáció és nem utolsó sorban a sosem volt audiovizuális nyelv – Gózon Francisco videóra forgatott, elektronikus trükkökkel dúsított, majd filmszalagra visszaírt látványvilága – valóban képes a mindenkori nép szemszögéből mesévé stilizálni a diktatúrák korát. Gelencsér Gábor filmesztéta