R8 - Rövidfilmek az ezredfordulóról / 2. Uránia Filmnapok

Rendező:

Összeállításunk a magyar rövidfilm ezredfordulós fesztiválsikereit idézi. A válogatás legfrissebb darabja Nagy Dénes 2013-ban Cannes-ban bemutatott alkotása.

Szél, 1996, 6’, r: Iványi Marcell, o: Haraszti Zsolt
Aranymadár, 1999, 28’,  r-o: Szaladják István
Hypnos, 2002, 15’, r: Fliegauf Bence, o: Szatmári Péter
Résfilm, 2005, 19’, r-o: Kardos Sándor
A vírus, 2005, 27’, r: Kocsis Ágnes, o: Herbai Máté
Lágy eső, 2013, 25’, r: Nagy Dénes, o: Dobos Tamás

Köszönjük a Duna Műhely, az Inforg Stúdió, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Campfilm hozzájárulását a vetítéshez.

Fotó: Hypnos (2002)

A Résfilm technikájáról és filozófiájáról Stőhr Lóránt kérdezte Kardos Sándort a Filmvilágban:
- Ezek szerint a Résfilm esetében a forma volt előbb és utána jött a téma. Miért pont Akutagava Zsebkendő című elbeszélésére esett a választásod?
– Szerintem mindig a forma van előbb a művészetben. Például Joyce-t nem elégítette ki a regény korábbi formája, és az új formához kereste meg a témát. Én eredetileg egy Hermann Hesse-kisregényből szerettem volna megcsinálni ezt a résfilmet, már kidolgozott terveim voltak rá, de amikor megkaptam a pénzt rá, akkor egyszerre rájöttem, hogy amit 3-4 évig dédelgettem magamban, az nem alkalmas erre a fajta megfilmesítésre. Aztán ötleteket kértem a barátaimtól és végén feleségem tanácsára olvastam el a Zsebkendőt, ami olyan hihetetlenül finoman megírt szöveg, amivel még életemben nem találkoztam. Nagyon szeretem a japán művészetet. Van egy híres 17. századi japán festő, aki úgy festette meg a tájképét, hogy a vászon közepe, ami a kiállítóteremben szemmagasságba esik, üres. Nem festett oda semmit, úgy ábrázolta a hegyet beburkoló ködöt. Engem rabul lehet ejteni ilyen megoldásokkal, amikor ennyire odafigyelnek az érzékelés sajátosságaira.