Take Brahms - 3. hangverseny: Zongoranégyesek

Director: Szabó Péter

Oláh Vilmos - hegedű
Sipos Gábor - brácsa
Szabó Péter - gordonka
Lajkó István - zongora

Zongoranégyesek
g-moll Zongoranégyes Nr..1., Op.25
c-moll Zongoranégyes Nr..3., Op.60 (Werther) 

Az 1861-ben befejezett és Clara Schumann által Hamburgban bemutatott g-moll zongoranégyes Brahms egyik leggyakrabban játszott zongorás kamarazenéje, amelynek főképp fináléja vált ismertté, de komor, szigorú felépítésű első tétele is népszerű, különösen kvázi szimfonikus hangzása, valamint motívikus kidolgozása miatt. Nem véletlen, hogy Arnold Schönberg zenekari hangszerelést készített a műből. Magyarországon maga Brahms mutatta be 1867-ben, a Grün kvartett tagjaival.

Hosszú ideig maradt a zeneszerző fiókjában a befejezetlen, cisz-mollban tervezett zongora kvartett. 1873-74-ben Brahms azonban  újra elővette a művet, radikálisan "felülvizsgálta" , átírta és egy évvel később befejezte.  Levelezéséből kiderül, hogy a mű első kiadásának borítóján egy öngyilkosságra készülő ember  képét akarta megjeleníteni. "Lehet,  egy olyan képet megjeleníteni a címoldalon mely egy fejet ábrázol és egy pisztolyt? Most elképzelheted a  zenémet!... Küldök neked
fényképet erre a célra!" - írta Brahms a kiadójának, Simrocknak. Más barátainak is különböző módon utalt rá, hogy a zongoranégyes Goethe Werther regényének történései alapján íródott - melynek főszereplője valóban lelövi magát, mert egy férjes asszonyba szerelmes, aki viszontszerelmes a főhősbe, de közben férjét is csodálja (Brahms hasonló helyzete Schumannéval nyilvánvaló).
A mű befejezését is halogatta, a bemutatót 1875. november 18-án Bécsben tartották, zongorán  Brahms, hegedűn Joseph Hellmesberger, gordonkán a híres David Popper közreműködött.

A koncert támogatója:
Nemzeti Kulturális Alap