Három szín: Piros

A vetítés után Gyürke Kata filmes újságíró beszélget Pörös Géza kritikussal, film szakíróval. 

A Piros a trilógia befejező, és egyben szintetizáló része, ami „testvériség” eszméjét állítja középpontba, és a véletlen találkozásokon, az önzetlenségen, valamint az emberi kapcsolatok mélységén keresztül mutatja meg, hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz és a közösséghez.

A film középpontjában Valentine, egy fiatal modell áll, aki véletlenül elüt egy kutyát. Az állat gazdáját felkutatva megismerkedik egy visszavonultan élő, idős bíróval, aki különös hobbinak hódol: titokban lehallgatja szomszédai telefonbeszélgetéseit. A lány és a férfi között fokozatosan különleges, nehezen meghatározható kapcsolat alakul ki, amelyben erkölcsi kérdések, magány és a másik ember iránti felelősség kerülnek előtérbe.

A történet párhuzamosan követ egy fiatal joghallgatót is, akinek élete finoman tükrözi a bíró múltját, mintha a sors ismételné önmagát. A film így nemcsak az emberi kapcsolatok láthatatlan hálójáról szól, hanem a véletlenek és döntések szerepéről is.

A „Piros” érzékeny, meditatív lezárása a trilógiának: egyszerre szól találkozásokról, elszalasztott lehetőségekről és arról a különös kötelékről, amely összeköti az embereket – még akkor is, ha nem is tudnak róla.

Tovább a Három szín trilógia vetítéseihez >>

Rendező: Krzysztof Kieślowski

Szereplők: Irène Jacob, Jean-Louis Trintignant, Juliette Binoche, Julie Delpy, Frédérique Feder