100 magyar dokumentumfilm - Vérrel és kötéllel

„150 vagy 250 lövedék csapódott-e az emberi testekbe? Gyenes vagy Tóth főhadnagy adta-e ki a tűzparancsot, vagy Dudás százados intésére szólaltak meg a fegyverek? Netán egy ideges kiskatona húzta meg parancs nélkül a ravaszt? Hol volt Dudás százados egyáltalán? A kapu előtt győzködte a tüntetőket, vagy egy emeleti ablakból intett katonáinak? És ha intett, jelzése kinek szólt, s mi volt vele a szándéka?
A filmben elhangzó sok-sok vallomás után sem tudom a választ a kérdésre. Ha bíró volnék, ítéletet hozni nem mernék. Nem tudtam eldönteni, ki emlékezett pontosan és ki hézagosán, ki mondott igazat és ki hazudott, magát mentve vagy bosszúért remegve. Erdélyi János és Zsigmond Dezső ebben nem segített. De hát – szerencsére – nem is az ügyész vagy az ügyvéd szerepét vállalták magukra, hanem filmet csináltak. Megrázó filmet a magyaróvári sortűz és a megtorlás – 3 katonatiszt meglincselése majd 7 ember ’törvényes’ kivégzése – túlélőiről. Megszólalnak azok, akikre lőttek és akik lőttek. Szemtanúk, sebesültek, katonák, tisztek s a parancsnok is. Árvák, özvegyek. Az egyik meggyilkolt tiszt felesége, s a felakasztottak hozzátartozói. Igen, minden fél meghallgattatott, a tárgyilagosság szabályai szerint. ’Csak higgadtan’ – szólt bele a rendezők egyike, egy volt tiszt és volt katonája heves vitájába. – ’Hát végül is harminchárom év után lehet higgadtan beszélni ezekről a dolgokról.’ Lehet? Hogyan is lehetne?” (Részlet Schlett István kritikájából, Filmvilág, 1990. 6.sz.)

Tovább a 100 magyar dokumentumfilm Filmklub VI. blokkjának teljes programjához

Rendező: Erdélyi János és Zsigmond Dezső

Operatőr: Sára Balázs