FILM/ZENE: Még kér a nép

Rendező: Jancsó Miklós

zeneszerzők: Cseh Tamás, Sebő Ferenc
operatőr: Kende János

szereplők: Madaras József, Orbán Tibor, Molnár Tibor, Juhász Jácint, Cserhalmi György, Bürös Gyöngyi, Drahota Andrea, Cseh Tamás

Cseh Tamás Jancsó Miklós számos filmjéhez írt zenét és több filmjében is feltűnik – a dalnok szerepében jelenik meg például a Szerelmem, Elektrában, a Kék Duna keringőben. Első közös munkájuk a Még kér a nép, ebben hangzik el a Filmdal (Mindig csak végig) című Cseh-Bereményi szerzemény, amely egy csapásra elindítja énekesi karrierjét. A film másik zeneszerzője Sebő Ferenc, aki egy 2016-os életútinterjúban Jávorszky Bélának úgy fogalmazott, Jancsó "a filmjei előtt mindig körülnézett, hogy milyen új fiatal arcok vannak a placcon". Így találta meg őt is, de filmben ez lett az egyetlen közös munkájuk (a 25. Színházban dolgoztak még együtt).

Az 1972-es cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendező díjával elismert film a stilizált tánc kollektív koreográfiájával jeleníti meg az elnyomók és a megalázottak harcát. Az 1890-es években járunk. Az aratók sztrájkolnak. A kasznár megfélemlítésül felgyújtja a búzászsákokat. Válaszul megölik, a kivonuló katonákat a lányok lefegyverzik meztelenségükkel, majd elégetik a fegyvereket, felgyújtják a templomot. Az árulók újra esküsznek. Egyikük meghal a dalnok késétől. A kivezényelt újabb egységek tűzharcban legyőzik az aratómunkásokat. A filmet, amely Petőfi A nép nevében című költeményének első sorát hordozza címében, március idusára időzítettük FILM/ZENE sorozatunkban. A szabadságról oly sokat tudó, filmjeiben elnyomásról és hatalmi manipulciókról mesélő szerző sajátos zenehasználatáról, „zenei természetű” jelenetszervezéséről Wilhelm András ír részletesen Jancsó zenéi című tanulmányában:

 „Jancsó Miklós filmjeiről szólva helyesebb nem filmzenéről, hanem a filmek akusztikai rétegéről beszélni. Kétségtelen ugyan, hogy alkotásaiban a hagyományos értelemben vett zene (és olykor a „filmzene”) is komoly szerephez jut, ám ez csupán egyik tényezője azoknak a hangzó jelenségeknek, amelyekből építkezve kialakítja filmes formanyelvének akusztikus világát. Már legkorábbi alkotásaitól kezdve sem érdekelte igazán a filmzenei gondolkodást általában jellemző zenei aláfestő funkció, vagyis az a XIX. századi programzenéből eredeztethető felfogás, hogy adott történések, lelki tartalmak ábrázolhatóak zenei eszközökkel…

Jancsó számára már kezdetben sem volt evidencia, hogy a filmhez zenének kell szólnia. Nála minden zenei természetű megszólalás azonnal utalásként jelenik meg, aminek a segítségével hivatkozik valami már tudottra, valami olyan közös élményre, megélt tapasztalatra, ami azonnal dialógust teremthet közte és a néző között.”

A vetítésre az Uránia FILM/ZENE sorozatának részeként kerül sor.
A teljes program elérhető itt.

A vetítés együttműködő partnere a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum. 

A programsorozat a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Díjak: Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (1972): Legjobb rendezés díja