100 magyar dokumentumfilm - A Dunánál

„A földi paradicsom, a Dávid család története és a Kovbojok után a Hunnia Filmstúdióban elkészült Schiffer Pál és munkatársainak legújabb filmszociográfiája, A Dunánál. E legújabb kori filmkamerás falukutatók ezúttal a mai paraszti életforma felmutatásán túl az elmúlt negyven év megélt történelméről kérdezték riportalanyaikat. A felszabadulás, a földosztás, a padlássöprő beszolgáltatások, 1956 októberének és a konszolidáció kezdetének élményeiről mesél a nyolcvanöt éves parasztember, az asztalos, az egykori falusi párttitkár, a beszolgáltatásokat vezető funkcionárius, az iskolaigazgató, a községi jegyző – Dunapataj polgárai.
A film operatőre Balogh Gábor és Káplár Ferenc, szerzőtársa és riportere Magyar Bálint szociológus, aki egyébként Dunaapáti 1944–1958 címmel jelentette meg dokumentum-szociográfiáját a környéken végzett kutatásainak eredményeképpen.
Az alábbiakban a dialóglistából közlünk részleteket.

Szemerédi István: 66 éves, nyugdíjas tanár vagyok. 1949-től 1956-ig Dunapatajon voltam igazgató, itt, Dunavecsén 1964 óta lakom, 1981-ben mentem nyugdíjba.
Kiss István: A Dunapatajhoz tartozó Miklapusztán születtem, parasztcsaládból, Dunapatajon 56–57-ben tanácselnök voltam, azután ideköltöztünk Nógrád megyébe, Tar községbe, és azóta itt élek, 74 óta.
Taba János: Kérem szépen, én itt születtem Dunapatajon, 1921. június 3-án, itt nőttem fel, itt jártam elemi iskolába, szüleim gazdálkodók voltak, kis vagy a középparasztsághoz tartoztak, 12 hold kataszteri földünk volt és öt-hat legelő.”

(Részlet a Filmvilág írásából, 1988. február, a film elkészülte után közvetlenül.)

Director: Pál Schiffer and Bálint Magyar

Cameraman: Káplár Ferenc, Balog Gábor