Az igazság soha nem késő I-III.

magyar dokumentumfilm sorozat, 184 perc, 2013

Időpontok:

Munkatárs: KÁLLAY ISTVÁN, SOMOGYI PÉTER
Vágó: TOMBOR ANDREA
Zeneszerző: HORTOBÁGYI LÁSZLÓ
Hangmérnök: BELOVÁRI TIBOR
Férfi hang: TAKÁCS BENCE
Fényképezte: KŐRÖSI SÁNDOR
Világosító: HEVES LÁSZLÓ
Ének: BENKŐ DÓRA RÓZSA
Gyártásvezető: ZSENI ANNAMÁRIA

Bővebben a filmről

A film középpontjában a Zétényi-Takács féle igazságtételi törvény áll. Az Országgyűlés 1991. november 4-én nagy többséggel fogadta el "az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett, és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről" szóló törvényt. Göncz Árpád a megszavazott törvényt előzetes normakontrollra átadta az alkotmánybíróságnak. A bírói döntés alapján az igazságtételi törvény soha nem lépett hatályba.

"Ez a filmem is, mint az előzőek csaknem mindegyike, párhuzamos szerkesztésű. A törvényjavaslat történetét, parlamenti vitáját a magyar televízióban őrzött archív felvételek segítségével tudtam követhetővé tenni. Emellett 2012-ben a történet legfontosabb szereplőivel készítettem interjút, Zétényi Zsolttal, a törvény megalkotójával és beterjesztőjével, Kónya Imrével, az MDF-frakcióvezetőjével, valamint Zlinszky Jánossal, akkori alkotmánybíróval. A történet akkori két fontos szereplője kitért a megszólalás elől: Balsai István, igazságügyi miniszter és Sólyom László, Alkotmánybírósági elnök. A harmadik szálon olyan történészeket és jogtörténészeket kértem fel, akik az igazságtételhez tartozó történelmi események - II. világháború, szovjet megszállás, az ötvenes évek terrorja, az 1956-s forradalom és megtorlás - szakértői. Negyedik szála a filmnek két olyan hiteles személy vallomása, aki egyben hőse és áldozata is az 1956-os forradalomnak és a kádári megtorlásnak. Az ötödik szála a filmnek egy olyan történeti áttekintés, amely az igazságtételt a magyar nemzet évszázadokon átívelő történelmi folyamatába helyezi." (Jelenczki István)

Interjú Jelenczki István filmrendezővel (részletek)

Az interjút Berényi Diána készítette.

"Miért tartja fontosnak a törvény történetének bemutatását?

Azért, mert ha ez a törvény hatályba lép, akkor megnyílt volna a lehetőség ahhoz, hogy a magyar nemzet ellen elkövetett főbenjáró bűnök elnyerhessék büntetésüket. Így maga a Nemzet kapott volna igazságtételt, azért a mérhetetlen számú gyilkosságért, kínzásért, megaláztatásért, kifosztásért, amit el kellett szenvednie 1944-1990 között a kommunizmus diktatúrája alatt.

Meggyőződésem, hogy a kisiklott, vagy tudatosan kisiklatott rendszerváltásnak - én gyarmatváltásnak nevezem-, része volt, hogy el kellett „szabotálni” az igazságtételi törvényt, ami igazságot szolgáltatott volna a magyarságnak, egy „kevés” lelki megnyugvást, gyógyulást jelenthetett volna a meggyötört generációk számára. Ezt a „szabotázst” persze senki sem vállalja, és írásos bizonyítéka feltételezhetően nincs, és nem is kerülhet elő.

Engedje meg, hogy egy idézettel fejezzem ki nem csak a saját véleményemet, hanem a film lényegi üzenetét, ezt a gondolatsort Simon Wiesenthal fogalmazta meg 1992. május 10-én egy TV interjúban:
„Ha érvényben van az elévülés, a magyar nép ellenségei azt tehetik, amit akarnak”.

A politikai okokból elkövetett bűncselekmények kérdése a mai napig kényes téma. Hogyan lehet ezt megfelelően kezelni?

A teljes tényfeltárással, minden bűnös megnevezésével, politikai hovatartozás nélkül.

A 2012-ben érvénybe lépett törvény jog alkotta keretein belül a felelősségre vonás és a büntetőjogi következmények betartása. Alapfeltételnek tekintem még, és lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem: a bűnelkövetők és jogutódjaik kérjenek nyilvánosan bocsánatot, és kövessék meg a Magyar Nemzetet, valamint mindazon személyeket, családokat, akiket évtizedeken át megsértettek, megaláztak, megkínoztak, meggyilkoltak."

A filmben közreműködtek: