Transzszibériai Expressz: A hantik és a Szovjetunió építése

A Transzszibériai Expressz vetítéssorozat második állomása Hantiföld.

A Mese a hantikról Jeremej Ajpin hanti író Szűzanya a véres havon című regénye alapján készült. A könyv 2002-ben jelent meg, s a következő évben már magyarul is kiadták Nagy Katalin tolmácsolásában, aki ezen az estén az Uránia vendége. Ajpint Nobel-díjra is jelölték 2005-ben, éppen a magyar fordító kezdeményezésére (miután a művet franciára, angolra és németre szintén átültették).

A hantikról (vagy régebbi nevükön osztjákokról) mindenki tudja, hogy a manysik mellett legközelebbi nyelvrokonaink. Történelmükből azonban Magyarországon nagyon keveset ismerünk. A filmbemutató most alkalmat ad arra, hogy képet kapjunk történetük egyik legtragikusabb eseményéről, az 1933-as kazimi felkelésről.

Ajpin regénye és a belőle készült film ugyanis ennek a vérbe fojtott felkelésnek történetét meséli el egy anya sorsán keresztül, akinek a férjét és egy kivétellel a gyerekeit is elpusztították. A felkelést az váltotta ki, írja Ajpin a regény prológusában, hogy a vörösök meggyalázták a szentnél is szentebb helyet, az Isten-tava közepén lévő szigetet a Kazim felső folyásánál, ahova idegen addig nem tette be a lábát. A lázadásnak persze más előzményei is voltak, például a bezártsághoz nem szokott hanti gyermekek gyakori halála az internátusokban, ahová bekényszerítették őket. Mindez arra ösztönözte a hantikat, hogy fegyvert fogjanak a hatalom ellen, de küzdelmük teljesen reménytelen volt. A legyőzötteken pedig szörnyű bosszút álltak: a férfiakat nyers vörösfenyő bunkókkal agyonverték, míg a nőket és a gyerekeket megfosztva szúró és vágóeszközeiktől, gyakorlatilag éhenhalásra ítélték. Részben ez is oka annak, hogy a hantik lélekszáma a 2002-es népszámláláskor mindössze 26694 fő volt, de közülük ma már igen kevesen beszélik őseik nyelvét.

A film a tragikus eseményeket a regénytől eltérő felfogásban dolgozza fel, de alkalmat ad arra, hogy megismerjük a történteket.

Ugyanebben a korszakban játszódik az este másik bemutatója, az orosz film hagyományihoz hűebb A forradalom angyalai. Ez azt a különös küldetést idézi meg, amikor a szovjet hatalom művészeket küldött a hantik közé, hogy segítsenek a sámánhívő, vadászó-rénszarvastenyésztő néppel elfogadtatni a kommunizmus jelképeit és eszméit. Ami részben sikerült is. Még ma sem ritka, hogy az őslakosok sátraiban, a bálványokkal egy térben ugyanúgy megférnek a pravoszláv ikonok, mint egy-egy Lenin-kép. A filmben  egy zeneszerző, egy szobrász, egy színházrendező, egy konstruktivista építész és egy filmrendező indul az Ob-vidéki tajgába. A csapat vezetője a beszédes nevű Polina Forradalom. A Moszkvában is díjazott alkotást Alekszej Fedorcsenko, az Uránia sorozatéban január 25-én bemutatásra kerülő A marik mennyei asszonyai rendezője jegyzi.

A 18.30-kor kezdődő Mese a hantikról cím film előtt Forgács Iván filmtörténész beszélget Nagy Katalinnal a film alapjául szolgáló Szűzanya a véres havon című regény fordítójával. A kötet az esemény idején  a helyszínen korlátozott számban megvásárolható a Magyar Napló kiadó jóvoltából.

Program:

18:30  Mese a hantikról
Hanti- és Manysiföld, 2010, 97’, r: Oleg Feszenko

20:30  A forradalom angyalai
Jekatyerinburg, Hantiföld, 2014, 113’, r: Alekszej Fedorcsenko

A Transzszibériai Expressz programja