Meteo / 2. Uránia Filmnapok

Rendező: Monory Mész András

Szereplők: Eperejes Károly, Kistamás László, Varga Zoltán, Esztergályos Cecília, Balkay Géza, Dér Dennisa, Vajdai Vilmos, Geltz Péter, László Judit

Egy film, amelynek képi világa közelebb áll a Szárnyas fejvadászhoz és a Brazilhoz, mint a magyar filmtörténet fősodrához. A rendszerváltás évében készült, kultuszfilmmé vált alkotás a science fiction műfaji konvencióin keresztül alkotja meg a szocialista tömb felbomlásának vízióját.

Fazekas Máté írását idézzük a filmtettből: "Érdekes módon a Meteo legerősebb szervező eleme a dekonstrukció. A rendező a pusztulás utáni állapot megteremtéséhez töredékes elbeszélést társít, vagyis a szétesett világot szétesett történet segítségével építi fel, így teremtve meg azt az ellentmondást, amely végig összetartja a filmet. A három főszereplő, Verő (Varga Zoltán), Berlioz (Eperjes Károly) és Eckermann (Kistamás László) próbál túlélni ebben a különös világban, amit az ismeretlen katasztrófa utáni berendezkedés, a kényszer és az átmenetiség labilis erkölcsrendje alakított ki. ...
Az egységes elbeszélést, a nagy narratívákat tagadó attitűd, amellett, hogy jól szimbolizálja az akkori viszonyokat, egyúttal posztmodern gesztus is: a Meteo a kicsiny hazai mozgalomhoz is csatlakozott, amelynek olyan képviselői akadtak, mint Jézus Krisztus horoszkópja Jancsó Miklóstól vagy Gothár Péter Idő van című filmje. A posztmodern egy másik fontos jellemzője is szervezőelemmé válik Monori alkotásában: az eklektikusság. Hangulatok és érzések sokaságából áll össze a Meteo, a mocskos alvilági tértől kezdve a neonlámpás diszkón keresztül a kibelezett templombelsőig. De a képi világ is ehhez illeszkedik, hiszen a retro high-tech belsőkön és a szeméttel teli, szétrombolt alagutakon hosszan pásztázó kamera olykor-olykor a víz alá is lebukik, hogy Eckermann képzeletében olcsó játékszerek megelevenedését örökítse meg." Tovább a filmtett oldalára...

Szabó Gábor, a film operatőre a BKF FÉNYÍRÓ FILMKLUBban beszélt az alkotás folyamatáról: