Tisztelettel meghívjuk a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet 84. filmtörténeti DVD kiadványának, Szabó István Oscar-díjra jelölt Bizalom című filmjének (1979) DVD bemutatójára.
A DVD bemutató 16 órakor kezdődik az Uránia kávézójában.
A beszélgetést Fazekas Eszter filmtörténész, kiadványszerkesztő vezeti
Vendégek:
Szabó István forgatókönyvíró, filmrendező
Bánsági Ildikó színművész
Koltai Lajos operatőr
A filmet 17 órától vetítjük a Díszteremben, 35mm-es kópiáról
A film látványos szakítást jelentett Szabó István pályáján az olyan szubjektívabb, kollektívabb történetekkel, mint az Apa, a Szerelmesfilm, vagy a Tűzoltó utca 25. Egyes szám harmadik személyben ad mélypszichológiai röntgenképet az emberi kapcsolatokról, közérzetről, a korszak történetéről. A film a hetvenes évek történelmi tudatfilmjei között abba az új vonulatba illeszkedett, amely a történelmet az egyén nézőpontjából, mint erkölcsi szituációt vizsgálta; (Grunwalsky Ferenc: Vörös rekviem, Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét, Gábor Pál: Angi Vera, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, Sándor Pál: Szabadíts meg a gonosztól, Makk Károly: Egymásra nézve), s közérzet-szinten annak a gyökereit tárta fel, mi okozta a magyar történelem „zsákutcás” jellegét.
Szabó mélypszichológiai elemzése az emberi kapcsolatokon keresztül teszi átélhetővé a későbbi sztálinista diktatúra lélektani gyökereit. János alakja, aki nemcsak a Gestapótól fél, hanem attól is, akit ölel, egy olyan történelmi karakter, aki átélt, feldolgozhatatlan félelmei miatt válhat bármilyen szélsőséges rendszer kiszolgálójává.
Szabó a film forgatókönyvét kifejezetten két színészre, Bánsági Ildikóra és Andorai Péterre gondolva írta, akiknek alakítása különös erővel vésődik az emlékezetbe. Kapcsolatuk alakulása, a bizalom-bizalmatlanság dinamizmusa az arcukba van írva. A hathetes, stúdióban rögzített, kronológiában felvett forgatás során a félelem, az egymásra találás, az öröm, a hitetlenség, a kétségbeesés különböző stációit járják be.
Szabó és Koltai Lajos operatőr, akivel első ízben dolgozott, a példakép Ingmar Bergman képalkotásához hasonlóan az emberi szem erejére koncentrálnak. A film kékes-szürkés-zöldes látványvilágához a szórt fényekkel dolgozó németalföldi mester, Vermeer Delft képeit választották. Az arc játékainak különös feszültséget teremtett a külső fényforrásból, az ablakon beszűrődő, kékes-zöldes fény.
Mindez együttesen járult hozzá, hogy a Bizalmat 1980-ban, a berlini Ezüst Medve-díj után Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, s ezzel a világ filmtörténetében is példátlan sikersorozat vette kezdetét Szabó István pályáján: egymás után négy filmjét jelölték Oscar-díjra, amelyet a Mephisto el is nyert.
Bővebben a filmről:
1944 őszén a német megszállás alatt a történelem egy idegen férfit és egy nőt zár össze egy kis szobába. Férj-feleségként kell élniük, hamis papírokkal, bizonytalan ideig. Az addig polgári védettségben élő Katát egy moziból, hirtelen terelték ebbe a helyzetbe, János viszont, az ellenállási mozgalom résztvevőjeként tudatosan vállalja a bujkálást. Az egyetlen, ami összetartja őket a külvárosi ház idegen szobájában: a bujkálás kényszere, a biztonságérzet teljes hiánya. Kata az első nagy félelmek után mégis bizalommal fordul a férfi felé, de folyamatosan meg kell küzdenie Bíró János folyamatos gyanakvásával, áttörhetetlennek látszó zárkózottságával, amelynek gyökerei a németországi diákévek, majd az illegalitás, a bujkálás során átélt veszélyek időszakához nyúlnak vissza. A vészkorszak, a razziák világa a férfi magatartását látszik igazolni, mikor a félelem és bizalmatlanság talaján váratlan erővel lobban fel köztük a szerelem. Egyszerre kell megharcolniuk a félelmekkel és a bizalmatlansággal, egymásért és jövőbeli életükért is. Budapest ostromát követően pedig nincsenek kész válaszaik arra, hogyan folytatódjék az életük. A film zárlata – Kata Jánost a néphatalom kocsijára felszállva látja utoljára, miközben neki az igazolóbizottság előtt kell elszámolnia ezzel a néhány hónappal – bizonytalanságban hagy, mi lesz a sorsuk, de a megtalált és megszenvedett intimitást, amely kialakult közöttük, kitörölhetetlen történelmi csomagként viszik magukkal régi-új életükbe.
Elismerés:
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1980) - Legjobb rendező: Szabó István
Jelölés:
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1981) - Arany Medve jelölés: Szabó István
Oscar-díj (1981) - Legjobb idegennyelvű film jelölés
Forgatókönyvíró: Szabó István
Író: Szántó Erika, Szabó István
Operatőr: Koltai Lajos
Zeneszerző: Polgár Tibor
Hangmérnök: Fék György
Díszlettervező: Romvári József
Kosztüm: Mátrai Teréz
Vágó: Csákány Zsuzsa
Szereplők: Bánsági Ildikó, Andorai Péter, Balázsovits Lajos, Bezerédi Zoltán, Halász Judit, Dunai Tamás, Gombik Oszkárné, Csáki Károly, Kishonti Ildikó
Gyártó: Objektív Stúdió
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
---|---|---|---|---|---|---|
28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
Pénztárnyitás: az első előadás előtt 30 perccel.
Pénztárzárás: az utolsó előadás kezdetét követően 15 perccel.
A kávézó a mozi nyitvatartási idejében tart nyitva.
© Uránia Nemzeti Filmszínház
Az Art-Mozi Egyesület tagmozija
1088 Budapest, Rákóczi út 21.
megközelítés
jegyinformáció
írjon nekünk!
közérdekű adatok
sajtó
Adatvédelmi tájékoztató