Hét dunapataji emlékei a 20. századból. Az asztalos, a falusi párttitkár, az iskolaigazgató, a községi jegyző és a parasztember meséli el saját történetét és egy közösség múltját, az elbeszélés középpontjában pedig az 1956-os forradalomhoz vezető út és a forradalom áll. A filmnek nem csak abban volt úttörő szerepe, hogy a forradalom korábban tabusított témájáról beszélt, de az emlékezet működésének is különleges dokumentuma. A filmszociográfia készítésében Schiffer Pál rendező munkatársa a riporter, Magyar Bálint szociológus.











