Rossellini egyik legkomplexebb filmje, egy jómódú brit házaspár házassági válságáról. Nápolyba utaznak, szembesülnek mindazzal a múlttal, amiről modern európai emberként nem akartak tudomást venni, a múzeum hatalmas, ókori római szobraival, Pompeji romjaival, a dél-olasz élettel (a sok gyerekkel, a nyüzsgő tömeggel) és a halál másfajta felfogásával, a halottak tiszteletével, a katakombákkal. A körmenetre összegyűlő tömeg, a csoda ígérete közel hozza őket egymáshoz, sőt körülveszi, összezárja őket, mint az ölelkező párt a pompeji lávaomlás. Boldog vég?